Hajnali 4 tájt indultunk el, az este 10 órás lefekvés után. Még hajlanra is maradt néhány fontosabb pakolnivaló. A csanádi kitérő után az M6-os autópálya ( Dunaújváros ) felé vettük az irányt. 3 alkalommal álltunk meg a 9 órás út során. A táj gyönyörű volt. Fél 2 tájékán érkeztünk az iskoláshoz. Meleg volt. Egy tanár keresésére indultam, de belebotlottam a szakácsba, akivel közöltem ki vagyok. Ő ennek hallatán szívélyesen üdvözölt és telefonált egyet. Nemsokára belebotlottunk az igazgatóba, aki egyből kérdezte:
"Bist du der Gitarrist oder der Pianist?". Azonban akivel ezután találkoztam... Megjelent Pater Heinz Lemmer aki már önmagában jelenség. Segített felvinni a cuccaimat a 3. emeletre lifttel. Miközben végig megmosolyogtatóakat mondott és dícsérte német tudásunkat. Miután a kisbusznyi cuccot kipakoltuk, szüleimmel vacsoráztunk. Az étel jó minőségű a kiszolgálás is dícséretes. Nagy fáradalmunkban nem mentünk ki a belvárosba, de L. atya megmutatta az itteni templomot, kápolnát és múzeumot. Aztán aludtunk, "mint akit agyonütöttek" /anyukám/. A szobámmal meg vagyok elégedve. Kinézek az ablakon és hegyeket látok. Néha-néha elhúz egy helikopter esetleg repülő. Számíthattam volna rá hogy a katonai reptér mellől átkötözök egy nemzetközi mellé. :)
