SALZBURG

Reggel várt a reggeli és a kedves mosolygós banda. :) Petronella nővér aki nagymamám testvérére emlékeztetett. És a többi aranyos öreg néni és bácsi. Már fél nyolc tájékán elindultunk. Gyönyörű napsütéses időt fogtunk ki. Már az utcán elindulva nagyon meredeknek tűnt a talaj egy idő után. Természetesen nehéz bakacsanban másztuk a hegyet, mert így nem lett volna poénos. :) A cél 1645 m volt. A völgytől számítva ez igen nagy magasságban van. Ahogy reggel felnéztem a csúcsokra, némelyiken még hó is volt. Persze később a hófoltok eltűntek, ahogy egyre inkább kisütött a Nap... Ahogy egyre feljebb értünk, egyre meredekebb lett a talaj. Már azt hittem elveszik a lábam alól. :) ... Az első megállónál, betértünk egy pici templomba, aztán a templom melletti éltető jéghideg friss kútvízből ittunk ill. töltöttük meg üvegeinket.  Haladtunk fel a magasba a törpefenyők közé. Majd legfelül már csak zöldellő legelőket lehetett látni. Egy-két helyszínen életveszélyes utunk volt, de nagy nehezen felkapaszkodtunk.  Mire felértünk kiment belőlünk a szusz. Egy kis kunyhónál pihentünk meg. Elővettük a gyümölcsöket. ( Nem hiába cipeltük fel :D ) És elkezdtünk lakmározni. Egy jó óra elteltével, elindultunk lefelé, hegyikecske módjára baktattunk a meredek lejtőkön. Rengeteg gleccser mellett mentünk el, ami tele volt sziklákkal. ... Amikor leértünk ( és mi alföldi gyerekek újra élveztük lábunk alatt a vízszintest :D ) nagyon megörültünk. Hazasétáltunk, ahol már az ebéd várt készenlétben. Mintha kicseréltek volna... a koszos büdös ruhákat levetettük, megfürödtünk, megszáradtunk és ebédeltünk. Ebéd után pedig alvás. Soha nem aludtam még ilyen jót. :) ... Estefelé kimentünk a városba. Megnéztük a műlesiklópályát. Már két téliolimpia helyszínéül is szolgált ez a város. A műlesiklóhoz vezető úton, összeakadtunk egy autókonvojjal, amiben az ifjú párnak dudáltak. Egész extrém járgányok is voltak. A hangerő elmaradhatatlan. :D