A reggelin azt tapasztaljuk, hogy az csupán fél adag. Mintha már megdézsmálták volna.
A mai nap az érkezők és a nachprüfungosok napja. Nicsak kit látnak szemeim? Már itt is van a két évvel ezelőtti testvérdiákom. Neki latinból szükséges pótvizsgát tennie.
A szinten takarítónő jelent meg, aki dialektusban köhög. :) Egy idő után megjelentek a többiek is.
A csehországból érkezett cserediákok egyike kiköpött osztálytársam a nevelőtanár pedig közös megegyezés alapján Bobby a Dallasból. :) Miután a csehek anyukája azt hitte az egyik őslakos salzburgi diákra, hogy ő a magyar cserediák és megdícsérte annak németnyelvtudását, jót mosolyogtunk. A végén hozzátettem, hát azért tényleg jól tud na. :) Bobby sokat mosolygott és örömmel fogadott minket. Az egyik ilyen mosoly közben a folyosón elment az áram, aztán amikor visszajött azt láttam, hogy a 2. osztályos ( 11 éves ) bajor kisfiú a főkapcsolónál áll, hátul összekulcsolt kézzel és dülöngél. Vajon mi történhetett? :) Az egyik cseh fiú nagyon idegesnek látszott, ezért megkérdeztem jól van-e, van-e honvágya. Azt mondta már most van, pedig csak pár perce mentek el a szülei. Később azt mondta 3 napig marad. HÁROM NAPIG? Hát én karácsonyig itt vagyok ő meg izgul a 3 napja miatt... XD Az első vacsora a normál környezetben, a többi sráccal.
Este átjött Johannes, aki New Yorkban született, Latin-amerikában is lakott és most müncheni. Így mindhárom nyelvből anyanyelvi. Picit boroztunk, gitároztunk. 8 Stunde Arbeit, 8 Stunde Ruhe und 8 Stunde Unterhaltung... Johannes, akit 2 évvel ezelőttről ismertem, bemutatkozott, de amikor kimondtam a nevem egyből észhezkapott... óóó máté :D nem ismertelek meg. Megváltoztál.. hát igen :) Vicces szituáció.
