Reggel elmentünk misére. Éppen a internacionális ünnep volt. A misét az Indonéziából való atya tartotta. Aktuálisnak találta az ünnepet, mivel a kápolnálban német, osztrák, lengyel, indonéz és magyar nemzetiségű emberek is voltak. ...A mise után, az atya javaslatára, elmentünk az innsbrucki füvészkertbe. Nézelődtünk egy egy órácskát aztán hazamentünk megebédelni. Séta közben egy cicára leltünk, aki nem igazán szívlelte hogy simogatom a hátát és mérges oroszlán módjára megsebezte áldozatát ( azaz engem :) ). Ebéd után nagy készülődésbe kezdtünk. Készülődtünk a vonathoz. A pályaudvarra jóelőre kisétáltunk, ott még ittunk egy forrócsokit. :) Majd elindultunk a vonathoz, ahol megláttam magamat. Egy kiköpött olyan embert láttam mint én, csak hát ő indián volt. :D ... Barteknak megköszöntük a meghívást, ill. vendéglátást. Aki a szokásos szöveggel jött. "Nichts zu danken.... :) .... nur bezahlen.. :D" ( Nincs mit (köszönni) csak fizetni! ) .... aztán felszálltunk a vonatra, ahol csak állóhely volt. Minden ülő hely le volt foglaltatva.. Megpillantottam egy kabint, ahol ugyan le volt foglaltatva két hely, de nem ült senki ott. A helyek Innsbrucktól voltak lefoglalva. Ádámmal úgy döntöttünk leülünk. Mi baj lehet belőle? Ha jön a tulajdonos, akkor felállunk. :) Így utaztunk "hazáig".. Hazaérve bedobtam a ruháimat egyből a mosógépbe, én meg beugrottam az ágyba fürdés után. XD Oszt joccakát!
