Már karácsonytájt kaptam tájékoztatást Yingtől, hogy valamilyen diplomata ember aludt a szobámban. Nem tudtam elképzelni ez hogy lehet... Az ágyamat otthagytam, minden dolgom elől volt hagyva...  Azért reméltem, hogy semmit nem mozgatnak majd meg a szobámban. :) ... Amikor visszaértem a szobámba, láttam, hogy nincs a helyén az ágyneműm. Először azt mondták a takarítónő biztos elkavarta, ezért utánajártam... Nem találtam.. :-(  Aztán Prof. Schmidleichner tanácsára átnéztem megint a szobámat. Tádááá ! Megtaláltam az ágyneműt. :) Egy rekeszbe tette be a takarítónő. Nem gondoltam volna, hogy befér oda. XD Ez olyan mint amikor micimackóék malackát keresik és bizony micimackó a kövek alatt is megnézi. :D Nekem most a "kő alatt" volt a "malackám". :) ... SEjjj .. :D Kisszobámba toppanék.. röpült felém anyám.. helyett :P Találtam egy kis doboz Mercí csokit, két pici kártyával. Az egyik egy névjegykártya, a másikon pedig ez áll: "Köszenem :)  Bitte kosten!"  :D Na jót mosolyogtam ezen. MI a fene? A "lakóm" hagyatéka? :P Egyből írtam neki egy e-mailt, amiben leírtam, hogy én köszönöm a csokit és hogy vigyázott a szobámra, amíg nem voltam itt. :)