SALZBURG

A gyors reggeli után Ádámmal kisétáltunk a városba. Nehézkes volt az utunk befelé a térkép miatt. A központban sétálgattunk, majd elértünk az egyik pályaudvarra. Ahol jegyet vettünk, de egyből 5-öt is mert 5-ösével adták. Felültünk a buszra. Megkérdeztem egy jódlis öreg úrt, mellé ülhetek-e. Erre ő motyogott valamit, ezért helyet foglaltam. :D A buszon két lány minket bámult. Az arcukról az volt leolvasható, hogy azt gondolják mi óarámiul beszélünk. 11:44-kor érkeztünk meg az Ojrópark mellé.

45-kor bent voltunk és mosolyogva üdvözölték a precizitást :) Az ebédnél 3 evőtársunk támadt. Egyikőjük a gondnok. Délután nem mentünk ki a városba a tervezettek szerint. Mivel délelőtt lejártuk a maradék lábunkat is.

L. atya megkért minket, hogy vacsora után segítsünk neki italosdobozokat pakolni. A pakolás után megjutalmazott minket Stiegl-el. A vacsoránál kapott banán Ádám zsebében maradt, az italos dobozok sikeresen kibelezték a banánt a zsebben. Béke poraira. Ezzel be is következett az első mosás és vasalás. L. atya szerint ezután meg kell enni a nadrágot is. :) Túl nagy a csend...

 Untersberg ( a másik oldala németo. )

Reggeli után kocsiba ültünk és egy kis kavargás és kérdezgetés után a belvárosban voltunk. Ledöbbentünk azon, hogy ez mennyire nem kisváros... ( pedig annak tűnt ). Virágoskerteken keresztül jutottunk el a dómig. A reggeli misét a dómban töltöttük.

Credo in unum dei... és a dóm fullra teli... osztrákokkal, franciákkal, németekkel, magyarokkal, japókkal és csehekkel. ( Megjegyzem, itt vannak olyan emberek, akik a "köszöntsétek egymást a béke jelével"-t úgy értelmezik, nekik mindenkit köszönteni kell a többszáz férőhelyes dómban, amely tele van. :D ) A mise és pár érdekes, megmosolyogtató jelenet után, visszaevickéltünk a szemerkélő esőben az autóhoz. A kollégiumba mentünk ebédelni, majd 1 óra körül búcsút vettünk egymástól. Nekem a kolesz jutott nekik az A1-es autópálya. Ádám megkért, tanítsam gitározni, így tanultunk pár akkordot, amivel el lehet éldegélni. Estefelé még roamingoltunk szüleimmel pár percet, helyzetjelzés gyanánt, aztán a 100% csend... Amit este 6 felé az alattunk levő szintre érkező "nachprüfungosok" törtek meg, akiknek előző évben görbült a jegyük. Mert ugye náluk az a jó ha a jegy egyenes mint a cövek. A vacsora 17:45 "und Pünklichkeit bitte!". Most megértettük Ádámmal a pünklitchkeitot... Ugyanis 17:51-kor érkeztünk.. a néni nagyon nervös lett. Este hatalmas szobaberendezéses party volt nálam. Aprónép írtással és 6 órás alvási szünettel.

Hajnali 4 tájt indultunk el, az este 10 órás lefekvés után. Még hajlanra is maradt néhány fontosabb pakolnivaló. A csanádi kitérő után az M6-os autópálya ( Dunaújváros ) felé vettük az irányt. 3 alkalommal álltunk meg a 9 órás út során. A táj gyönyörű volt. Fél 2 tájékán érkeztünk az iskoláshoz. Meleg volt. Egy tanár keresésére indultam, de belebotlottam a szakácsba, akivel közöltem ki vagyok. Ő ennek hallatán szívélyesen üdvözölt és telefonált egyet. Nemsokára belebotlottunk az igazgatóba, aki egyből kérdezte:

"Bist du der Gitarrist oder der Pianist?". Azonban akivel ezután találkoztam... Megjelent Pater Heinz Lemmer aki már önmagában jelenség. Segített felvinni a cuccaimat a 3. emeletre lifttel. Miközben végig megmosolyogtatóakat mondott és dícsérte német tudásunkat. Miután a kisbusznyi cuccot kipakoltuk, szüleimmel vacsoráztunk. Az étel jó minőségű a kiszolgálás is dícséretes. Nagy fáradalmunkban nem mentünk ki a belvárosba, de L. atya megmutatta az itteni templomot, kápolnát és múzeumot. Aztán aludtunk, "mint akit agyonütöttek" /anyukám/. A szobámmal meg vagyok elégedve. Kinézek az ablakon és hegyeket látok. Néha-néha elhúz egy helikopter esetleg repülő. Számíthattam volna rá hogy a katonai reptér mellől átkötözök egy nemzetközi mellé. :)